A játék a gyermek mindennapjainak meghatározó tevékenysége, legnagyobb örömforrása, mindeközben a tanulás legeredményesebb és legváltozatosabb színtere. Alaptevékenység, amely semmilyen más cselekvési formával nem cserélhető fel. A gyermek csecsemőkorától kezdve a játék során szerzi a legtöbb tapasztalatot. Veleszületett tehetsége a tapasztalatok útján fejlődik, de a gyermek csak azokat a tapasztalatokat fogja keresni, amelyekben örömét leli, hiszen a játék tanulás és egyben szórakozás is.

A szabad játék lehetőséget ad a gyermeknek, hogy megtalálja azt, ami őt valóban érdekli. Pusztán az örömért cselekszik, egyre jobbá, és jobbá válik, fejlődik, de nem külső hatásra, hanem saját lelkesedéséből. Így megtanulja, hogy a fejlődés és a tanulás örömforrás is lehet.

„A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabad játék.Mindennap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet.Emellett napi 4-5 óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége, még akkor is, mikor iskolába kerül.…a gyerekeink katasztrófálisan keveset mozognak, nem másznak fára, nem billegnek pallón, nem ugrálnak patak felett, ezért bizonyos agyi pályák sorvadtan alakulnak ki.Rengeteg a beszédhibás, mert a beszéd is a mozgásból fejlődik ki.” (Vekerdy Tamás)

Kisgyermekkorban a játék és a tanulás nem különíthető el egymástól; a játék tulajdonképpen maga a tanulás. A gyermek többet tanul ebben az időszakban, mint később egész életében:

  • a játékon keresztül ismeri meg a világot, és annak összefüggéseit, valamint önmagát, a benne rejlő képességeket
  • játékában megnyilvánul értelmi, érzelmi fejlődése, gondolkodása, beszéde, pillanatnyi kedélyállapota
  • játék közben képessé válik arra, hogy elmondja gondolatait, érzéseit
  • a játék segít a gyermeknek barátokat szerezni, és megtanítja rá, hogyan kezeljék egymást egyenlőkként. A játékban mindenki önként vesz részt, és mindenki bármikor kiléphet, ha kellemetlen helyzetbe kerül. Így, ha a gyermek azt szeretné, hogy továbbra is játszanak vele, megtanulja, hogy hogyan figyeljen oda mások érzéseire, szükségleteire.
  • a játék során megtanulja kezelni érzelmeit, például a félelmet vagy a haragot. A játék közben a gyermek saját maga szabályozhatja, hogy mennyi félelmet akar elviselni, és leküzdeni. Ez az izgalom teszi szórakoztatóvá a játékot, és ez készíti fel a gyermeket arra, hogy később tudatosan nézzen szembe félelmeivel.
  • a játék felkészíti a felnőtt életre, és olyan létfontosságú tapasztalatokat biztosít, melyek nélkül a gyermek nem válhatna magabiztos, határozott felnőtté
  • megtapasztalja, hogyan lehet döntéseket hozni, problémákat megoldani,közösen szabályokat alkotni, majd elfogadni ezeket
  • a játék lehetőséget ad a mozgásos tapasztalatszerzésre is. A gyermek egyre jobban megfigyeli környezetét, és megtanulja összehangolni a mozgását az érzékszervei által szerzett információkkal.

Nekünk felnőtteknek meghatározóa szerepünk a játék szempontjából, hiszen mi biztosítjuk a lehetőséget ahhoz, hogy mind időben, mind eszközben legyen mód a tartalmas, önkéntes, örömteli játékra. A szabadidő csökkentésével nem csak a játék örömétől fosztjuk meg, de az egészséges és kiegyensúlyozott fejlődés lehetőségétől is.A szülő, amikor csak teheti, váljon részesévé gyermeke játékának, fejlődésénekegyütt játszva vagy külső szemlélőként, dicséretével tovább motiválva a játékot. Meg kell találni az egyensúlyt a közös és az önálló, szabad játék között. Akkor üljünk oda játszani a gyermekhez, amikor igényli, de hagyjuk, hogy kipróbáljon dolgokat, ne vegyünk ki kezéből valamit, amivel még próbálkozott volna. Figyelni kell a gyermek szükségleteire és a biztonságára. Fontos, hogy érezze a bizalmat, hogy elhisszük, hogy a dolgot, amibe belekezdett, meg tudja csinálni. Ez az önbecsülés és a magabiztosság fejlődéséhez elengedhetetlen.

Keresni kell a perceket, órákat, amikor a gyermek valóban gyermek lehet, amikor egyetlen feladata van csupán: JÁTSZANI!

„A gyerek életében a játszás igen komoly és lényeges tevékenység, életmód, sőt módszer, amivel a világban való létet, a növekedés, felnőtté válás fontos lépését tanulják.” (Stöckert,2011:13)

Valasikné Horváth Éva (Pillangó csoport)