Gyakran felmerül a kérdés, hogyan támogathatjuk gyermekeink fejlődését az óvodásévek alatt. Az alábbi írásból betekintést nyerhetnek arról, hogyan fejlődnek a gyermekek kognitív, mozgásos és szociális képességei az óvodai és az otthoni játékok során.
Óvodapedagógusként nap mint nap átélem azt a csodát, ahogyan a gyermekek a játékon keresztül felfedezik a világot. Gyakran hallom a kérdést a délutáni hazamenetelnél: „Mit csináltatok ma az oviban?”, amire a válasz legtöbbször az: „Semmit, csak játszottunk! „
Szülőként ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a játék csupán a szabadidő eltöltése, a komoly tanulás pedig majd az iskolapadban kezdődik, esetleg otthoni feladatlapok kitöltésével siettethető. A szakmai kutatások és tanulmányok is egyértelműen bizonyítják, hogy az óvodáskorú gyermek számára a szabad, önfeledt játék maga a tanulás legmagasabb szintű és legtermészetesebb formája.
Mivel óvodákban kiemelt figyelmet fordítunk a környezeti nevelésre, a mindennapok során sokat merítünk a minket körülvevő világból és a természet adta lehetőségekből. Ezzel a cikkel szeretnék egy kis iránytűt adni az önök kezébe. Rávilágítok arra, hogy a játékok mögött milyen hatalmas fejlődési folyamatok rejlenek, és hogyan segíthetjük a gyermekeket az iskolaérettség felé-az óvodában és otthon egyaránt.
A mozgásos játékok: a gondolkodás bölcsője
Sokan meglepődnek amikor azt hallják, hogy a sikeres iskolai írás, olvasás és számolás nem a ceruzafogással kezdődik, hanem a nagymozgásokkal. Az idegrendszer érése és a mozgásfejlődés szorosan összefügg.
Miért fontos ez?
A futás, a mászás, a hintázás vagy a kerékpározás fejleszti az egyensúlyérzéket és a térbeli tájékozódást. Ha a gyermek nem tudja a saját testét koordinálni a térben, később a füzet vonalrendszerében is nehezen fog tájékozódni. A jobb és bal oldal tudatosítása a mozgás során alapozza meg a betűk irányának helyes felismerését.
Hogyan jelenik meg ez az óvodai játékokban?
Az óvodai idő alatt tudatosan bátorítjuk a gyermekeket a szabad mozgásra, az udvari játékidőben több változatos mozgásformát is kipróbálhatnak a gyermekek, illetve a tornatermi eszközeink is ezt a célt szolgálják (pl.: változatos talaj, akadálypályák, Mozgáskotta eszközök). Csoportos sétáink és kirándulásaink alkalmával pedig a természetes terep egyenetlenségei észrevétlenül, de folyamatosan edzik a gyermekek egyensúlyérzékét és lábizomzatát.
Hogyan segíthetünk otthon?
- Mozgás a szabadban: menjenek el a játszótérre, engedjék a mászást, függést, vagy guruljanak le közösen egy füves domboldalon.
- Otthoni akadálypálya: Építsenek pályát a nappaliban párnákból, székekből. A feladat: átbújni alatta, átugrani felette, egyensúlyozni egy földre tett sálon. A kert is alkalmas lehet természetes akadálypálya létrehozására pl.: ágakból, rönkökből.
- Aktív segítség a ház körül: A levélgereblyézés, az öntözőkanna cipelése vagy a játéktároló közös rendezése mind nagyszerűen erősítik a vázizomzatot.
Finommotorika és kézügyesség: út a magabiztos íráshoz
Ahhoz, hogy az első osztályban a ceruza ne legyen ellenség, a kéz apró izmait, a csuklót és az ujjakat megfelelően meg kell erősíteni. Ez sokoldalú, tapintásos élményekkel érhető el a legjobban.
Miért fontos ez?
A finommotorika fejlettsége határozza meg, hogy a gyermek mennyire görcsösen vagy lazán fogja a ceruzát. A szem-kéz koordináció (amikor a szem követi a kéz mozgását), elengedhetetlen az írástanuláshoz.
Hogyan jelenik meg ez az óvodai játékokban?
A csoportszobában és az udvaron is igyekszünk minél több természetes textúrát a gyermekek kezébe adni. A homokozás, a sárgyúrás, gyurmázás vagy a különböző anyagokkal való tevékenykedés fantasztikus ujjizom-erősítő. A gyermekek gyakran alkotnak a séták során gyűjtött termésekből vagy egyéb újrahasznosítható anyagokból. Ezeknek a kézbevétele, méretre tömörítése, lyukasztás, felfűzése, darabolása, mind- mind a precíz háromujjas ceruza- fogást készíti elő.
Hogyan segíthetünk otthon?
- A konyha, mint alkotóműhely: Vonjuk be a gyermeket a tészta gyúrásába, szaggatásába, a borsófejtésbe vagy a bab-és lencseválogatásba, ezek a létező legjobb finommotoros fejlesztések.
- Gyurmázás, tépés és csipeszelés: Gyurmázzanak, tépjenek papírt (a tépés mozdulata kiváló csukló erősítő), vagy használjanak ruhacsipeszeket játékkártyák, plüssök rögzítéséhez, de akár a kimosott ruhák teregetésében is segíthetnek.
- Alkotás szabadon: Hagyja, hogy gyermeke ollóval vágjon (szülői felügyelet mellett, “gyermek ollóval”), ragasszon, és alkosson bármilyen otthon talált dobozból vagy papírból.
Kognitív képességek: logika, figyelem és emlékezet
A matematikai gondolkodás és a logikai készségek megalapozása az óvodában nem elvont számolást jelent, hanem a világ összefüggéseinek megtapasztalását kézzelfogható tárgyakon keresztül.
Miért fontos ez?
A figyelem tartóssága, a vizuális és hallás utáni emlékezet, valamint a formák, színek és méretek szerinti csoportosítás képessége mind-mind az iskolai tanulási képességek alappillérei.
Hogyan jelenik meg ez az óvodai játékokban?
A csoportban a matematika és a logika mindig gyakorlati tevékenységhez kötődik. Amikor a gyermekek elpakolják a játékokat, vagy megtérítenek az ebédhez, máris számolnak, párosítanak és alakzatokat egyeztetnek. A környezeti nevelés részeként gyűjtött köveket, leveleket vagy tobozokat halmazokban rendezzük: csoportosítjuk őket szín, vagy forma szerint. A természet hangjainak megfigyelése (szélzúgás, madárdal, bogárzümmögés) vagy az évszakok változásainak követése mind a logikus gondolkodást, az ok-okozati összefüggések megértését és az auditív figyelmet fejleszti.
Hogyan segíthetünk otthon?
- Klasszikus társas játékok: A Ki nevet a végén? vagy a memória játékok megtanítják a gyermekeket figyelni, szabályokat követni és kudarcot kezelni. A kockadobás segíti a mennyiségek gyors felismerését.
- Rendszerezés a környezetünkben: Kérjük meg a gyermeket, hogy segítsen szétválogatni a tiszta zoknikat a párok megkeresésével, vagy tegyük sorrendbe a cipőket méret szerint.
- Kakukktojás és barkóba: Autóban ülve, séta vagy várakozás közben játszanak szóbeli játékokat pl.: „Melyik nem illik a sorba: alma, körte, répa, szilva? „Ez nagyszerűen fejleszti a fogalomalkotás.
Szociális készség és az érzelmi biztonság
Egy gyermek lehet rendkívül okos, de ha érzelmileg nincs felkészülve a közösségre, nehezen fog beilleszkedni az iskolába. A környezetünk iránti felelősség és a társas kapcsolatok itt érnek össze.
Miért fontos ez?
A szerepjátékok során (orvos, boltos, anyukás) a gyermek feldolgozza a mindennapi feszültségeket és élményeket itt tanuljam meg az empátiát és a konfliktusok kezelését.
Hogyan jelenik meg ez az óvodai játékokban?
Az óvodai szabad játékidőben tág teret biztosítunk a spontán szerepjátékoknak. A baba- konyhában, vagy a szőnyegen épített autópályáknál, a gyermekek folyamatosan kommunikálnak, alkudoznak és megosztják a szerepeket, játékeszközöket. Környezeti fókuszunk révén a gyerekek közösen gondoskodnak az óvoda növényről (locsolás, növények ápolása) vagy télen a madáretetők feltöltéséről. Ez a közös munka és az élőlények védelme elképesztő mértékben fejleszti az együttműködést, az empátiát és a felelősségérzetet, ami közvetlenül kihat a társaikhoz való viszonyuk is.
Hogyan segíthetünk otthon?
- Engedjük a szabad játékot: Ne szóljunk bele azonnal, ha a plüssök összevesznek, vagy ha a gyermek a takaróból épített kuckóban „orvosként” gyógyít! Figyeljük kívülről, rengeteget megtudhatunk a gyermek belső világáról.
- Az esti mese ereje: Semmi sem pótolhatja az élőszavas mesélést. Fejleszti a szókincset, a belső képalkotás (ami a kreativitás alapja), és segít megérteni az emberi kapcsolatokat.
Digitális világ vagy valódi élmények?
Nem mehetünk el szó nélkül a mai kor legnagyobb kihívása, a képernyőidő mellett. Bár a telefonok színes alkalmazásai vonzónak tűnhetnek, az óvodáskori fejlődést inkább hátráltatják. A képernyő kész képeket ad, így elnyomja a gyermeki fantáziát, a gyors ingerek pedig túl stimulálják az idegrendszert. Semmilyen digitális játék vagy zöld applikáció nem pótolhatja az igazi tárgyak megfogását, a kockából való építést, a sárgyúrást vagy a szülővel való közös játékot és beszélgetést. Az igazi tapasztalás az, amit a gyermek a való világban, mind az öt érzékszervvel él át.
A legfontosabb útravaló:
A sikeres iskolakezdés titka nem az, hogy a gyermek hatévesen már tud-e írni vagy olvasni. A titok az, hogy kíváncsi, nyitott, érzelmileg kiegyensúlyozott, a környezetében jól tájékozódó és mozgásában érett legyen a gyermek.
A legjobb, amit tehetünk az, ha biztosítjuk a gyermekek számára a szabad játék és a felfedezés lehetőségét a szobában és a szabadban egyaránt. Nem kell drága játékokat vásárolni a leghatékonyabb fejlesztő “eszköz” Önök, az óvodával való partneri együttműködés, a közösen eltöltött idő és a közös játék öröme.
Írta: Szücs Zoltánné Emese
Óvodapedagógus
(A cikk szakmai hátteréül a Fejlesztő pedagógia c. pedagógiai szakfolyóirat 2010/4. számában megjelent publikációm szolgált.)