Az idén is megrendezésre került Márton-napi mulatságunk, melyet minden évben közösen az udvaron ünneplünk. Emlékezünk a legendára, szent Márton történetére, jótetteire, önzetlenségére. A legenda szerint Márton egy libaólba bújt el az emberek elől, akik szerették volna püspökké avatni. Ám a libák gágogásukkal felfedték hollétét, s végül mégis püspök lett.
Ilyenkor a gyermekekkel egész héten ezzel a témakörrel, s a libákkal foglalkozunk, verset, dalokat, játékokat tanulnak, kézműveskednek, mesét hallgatnak. Remek alkalom, hogy Boldogságóra keretében beszélgessünk a gyermekekkel, hogy ki hogyan tett már jót valakivel, segített vagy önzetlenül megosztott valamit. Minden tevékenységet a libák köré építünk fel, hogy minél több érzékszervükkel tapasztalhassák meg környezetüket: libatollat tapintanak, kukoricát morzsolnak, s természetesen libát kóstolnak. Hisz a jóslás mondja: “Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik.”
Így tettek a gyermekek is, libazsíros kenyeret ettek, s hozzá meleg teát ittak. Miután minden csoport összegyűlt, elharsogták a verseket, s dalokat énekeltek, zeneszóra pedig libasorban vonultak végig az udvaron. Nagyon vidám volt a hangulat, a felnőttek és a gyerekek is jókedvűen táncoltak, vígadtak, s lezárásképpen mind megették a kenyeret. Minden csoport készített libás bábot, lámpást, amit hoztak magukkal, így mindenki megcsodálhatta. A csoportok tablóira pedig felkerültek a libás alkotások.
A közös ráhangolódás, várakozás, ünneplés öröme fejlesztette a gyermekek személyiségét, közös élmények, emlékek mind elraktározódnak bennük, s az összetartozás érzése is erősödött. Jövőre már ezekből a pozitív emlékekből táplálkozva várják újra az ünnepet. Köszönet jár minden óvodai dolgozónak, hogy munkájukkal emelték az ünnep fényét.
